Fekete István

Zsellérek

„Benne a föld, a falum, a templomunk, a gyermekségem, benne az életem.” 
– vallotta Zsoldos Györgynek írott levelében Zsellérek című regényéről Fekete István. 
 
A mű története épp oly fordulatos, mint a szerzőjéé. Fekete István 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatát nyerte meg vele, melyre 193 író küldött be pályaművet. Megjelenése után azonnal 20 000 példányt adtak el belőle. 1939 és 1944 között még hét kiadást ért meg, 1946 tavaszán azonban betiltották, a rendszerváltásig nem is jelenhetett meg újra, akkor is csak cenzúrázva.
 
A regény Zsellér Péter és Ughy László életét és barátságát mutatja be. A főszereplő Zsellér Péter mind a szülőfalujában, mind a városban a helyét keresi. Hosszú küzdelmek során talál rá a hivatására; termény- és állatkereskedő lesz a falujában. Így az önéletrajzi elemeket is tartalmazó mű a hazatérés regénye. A kritikák negatívan ítélték meg, és teljességgel félrevezetőnek tartották a címet. Pedig a regény szövegében benne van a magyarázat: Zsellér Péter és Ughy László barátságára utal, ami miatt úgy emlegették kettőjüket, hogy a „Zsellérek”.
Fekete István 1939-ben megjelent nagysikerű regénye, a Zsellérek a Horthy-korszak első évtizedének történelmi kulisszái között játszódik, a magyar vidék, a magyar parasztság aktuális gondjait-bajait taglalja, és arra megoldásokat is javasol. A regény közvetlenül egy emberi lélek fejlődésrajza, közvetve pedig a magyarsággal azonosított, módosabb földművelő osztály sorsdilemmáit bemutató dráma.
Vajon mennyire határozza meg a főszereplő Zsellér Pétert paraszti származása és környezete? Képes-e az esze, a tanulmányi révén előrelépni a társadalmi ranglétrán? A szerző végül a vívódásait követően önmagára rátaláló, paraszti örökségére büszke Péter föld- és nemzetszeretetét ajánlja az olvasónak követendő, idealisztikus mintául.