ÉLETE
1900 január 25-én született Göllében, édesapja Fekete Árpád tanító és édesanyja Sipos Anna első gyermekeként. 10 éves korában Kaposvárra költöztek. Az első világháború kitörése miatt 1918 tavaszán hadiérettségit tett. 1923-ban a debreceni Gazdasági Akadémián kezdte meg egyetemi tanulmányait, melyeket a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatott s fejezett be.
Mezőgazdászként végzett 1926-ban. Előbb Bakócán dolgozott segédtisztként, ahol feleségül vette Piller Editet, majd Ajkára került, s Nirnsee Pál birtokán vezető tiszt – intéző – lett.
Mint gazdatiszt tej- és sajtüzemet működtetett, szeszfőzdét irányított, búzavetőmagot nemesített, a vezetése alatt tenyésztett merinói kosok többször nyertek díjat az Országos Állattenyésztési Kiállításokon. Gazdatiszti munkája során megfigyeléseit papírra vetette, s elküldte a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak, aki megjelentette a rövid írásokat. Írt a vadászat etikájáról, a madarak vonulásáról és az erdei- mezei állatok világáról. Az ajkai gazdaság igazgatása alatt, 1938-ban ebédidőben és éjszakánként az Egyetemi nyomda pályázatára írta meg a Zsellérek című regényét, mellyel első díjat nyert.
Nem csak a Zsellérek, de gyermekei, Edit és István is Ajkán születtek, 1930-ban és 1932-ben. 1941-ben Budapesten, a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztériumban kapott állást, ahol a Propaganda Osztály keretein belül mezőgazdasági rövidfilmeket készített, melyek sajnálatos módon a világháború alatt elpusztultak. A háború vége után a Vadászati Osztályra helyezték át, vadászati előadónak. 1949 és 1954 között nem jelenhettek meg művei, sokat nélkülözött családjával, különösen 1949 után, amikor végkielégítéssel elbocsájtották a minisztériumban. Ezt követően dolgozott uszálykísérőként, rágcsálóirtóként, tankönyvet írt Halászat címmel. 1960-ban József Attila-díjban részesült Tüskevár című regényéért.
Leánya Fekete Edit 1948-ban, alig 18 évesen a Sacré Cœur-rend tagja, apáca lett, majd 1949-ben Ausztriába emigrált. Fia, ifj. Fekete István az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt 1956 végén elhagyta az országot, 1963-ig Kanadában élt, majd Chicagó-ba költözött. Három diplomát is szerzett, majd 1970-ben édesapja halála évében debütált íróként.
Fekete István új műfajt teremtett, írásaival a természettől egyre távolabbra kerülő embert újra a természet közelébe hozta.
ÉLETVONAL
„1900. január 25-én reggel fél háromkor [születtem].”
1900. január 25-én, a Somogy vármegyei Göllén született Fekete Árpád tanító, iskolamester, gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként.
„[1929] december hó tizenkettedikén esti hat órától házas ember vagyok.”
Bakócán ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Pál birtokán.
„[Az ajkai] uradalom vezető tisztje lettem. [...] magam vezetem ezt az 1500 holdas gazdaságot.”
Ajka, 1929. december 28.
Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfőzdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok főintézője búzavetőmagot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a Gazdatisztek Lapja is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok.
„[...] gyermekeink – Edith és István - Ajkán születtek."
Fekete Istvánné: Keserves évek
Gyermekei gazdatiszti időszakában, Ajkán születtek, lánya, Edit (1930–2013) 1930-ban, fia, István 1932-ben. Fekete Edit középiskolai tanulmányait a budai Sacré Cœur-rend leányiskolájában végezte. 1948-ban, alig 18 évesen elhagyta a családi otthont és a Sacré Cœur-rend tagja, apáca lett, még ebben az évben azonban Ausztriába emigrált, mivel feloszlatták a rendet. 1989-ben a Vorarlberg tartományban található Bregenz leánygimnáziumának iskolaigazgatójává választották. 2013 februárjában hunyt el.
„A regényemmel elkészültem. [...] Pályázat egy Gárdonyi regény-pályázatra. Illetve: történelmi regénypályázatra. [...] Kb. 200 oldal.”
1936. november 15.
„Egy pályázatra írok regényt. […] 3000 P az első díj, és én loholok a babér közt bujkáló 3000 pengőért. Száztizedik oldalon tartok, és vissza van még 300. Október 1. a határidő. Most minden gondolatom ez a regény, de ha ez sikerül, igazán megveregetem saját vállam, mert lehetetlen nehéz viszonyok között születik meg. A pályázatot egyébként az Egyetemi nyomda írta ki a könyvbarátok számára.”
1938. július 20.
1936-ban megírta az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmi regénypályázatára A koppányi aga testamentumát, amellyel első helyezést ért el.
„Csathó írt a napokban, hogy Singer és Wolfnerék ki akarják adni a "Csí”-t. Ez most négy részből áll. Csí – Hu – Vuk és Kele. A fecske, a bagoly, a róka és a gólya.”
Fekete István Láng Rudolfnak, 1939. december 5.
„A Csí volt az első, amit írtam.”
1938. május 10.
1940-ben a Singer és Wolfner Kiadó gondozásában megjelent a Csí.
Először 1940-ben jelent meg a Csí című gyűjteményes kötet egyik írásaként. Önálló kötetben először 1965-ben adták ki. Az író 1940 és 1966 között megírt állattörténetei közül napjainkra talán a legismertebb és a legsikeresebb, köszönhetően részben a belőle készült rajzfilmnek is. A mű egyszerre állattörténet és fejlődésregény, s bár regényeit napjainkban többnyire meseregényként vagy ifjúsági regényként ismerik, a Vuk stílusa és jellemábrázolása is túlmutat a gyermekeknek szóló mese ismérvein. A kiadó a regényt "állatregény” alcímmel látta el.
1940-ben írta meg Hajnalodik című színművét is, mely több mint száz folytatólagos előadást ért meg a budapesti Magyar Színházban.
A természet-szeretete irányt mutatott, és ebben az időtlen témában merült el. A regény kéziratát 1956 tavaszán fejezi be. Bogáncsot természetes kutya viselkedésnek megfelelően ábrázolja. Így válik felfedezhető élménnyé az ember és állat közötti meglévő mély összetartás, a különbözőségeik ellenére. Állatregényeiben magatartáseszményt mutat föl az állatok képében, amely alkalmazkodik a néha nehéz körülményekhez, lehetőségei szerint mégis őrzi belső függetlenségét, szabadságát.
„Elkészült a “Tüskevár” is, hogy ebből mikor lesz könyv - nem tudom.”
1957. jan. 4.
1957-ben megjelent Tüskevár című regényéből később sikeres film is készült.
1953-ban kezdett foglalkozni egy a berekben játszódó regény gondolatával Dr. Tildy Zoltán, az Országos Természetvédelmi Hivatal vezetője, jogász, természetfotós hatására. A Tüskevár szövegének véglegesítésére a Kis-Balatonnál, a Diás-szigeten került sor 1956 nyarán.
„A Tüskevár folytatásával már teljesen kész vagyok, címe: “Téli berek”. Nagyobb, és szakértők szerint jobb, mint az első kötet.”
1958. szept. 11.
A Tüskevár folytatása, a Téli berek megjelenése után az olvasók azt várták, hogy harmadik rész is készül, de az író nem akarta trilógiává kiegészíteni művét.
A CSALÁD
A házaspárnak két gyermeke született: Edit 1930-ban, István 1932-ben. Edit 18 éves korában belépett a Sacre Coeur rendbe, és Bregenzben élt. A családban a beceneve Tupi volt. Istvánt Öcsiként szólították, és szólítja így a mai napig is a családja a már 92 éves, rendkívül jó humorú polihisztor írót.
A képekre kattintva további érdekes információkat tudhatsz meg a családról.
