Fekete István, ahogy azt Ballagó idő című művében megidézte, nyolcéves korában kezdett írni. 14 évesen jelent meg első verse a Zászlónk című folyóiratban, íróvá mégis gazdatiszti évei alatt vált. Kezdetben szakcikkeket és vadászélményeit leíró történeteket küldött a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak, melyek elindították írói pályafutását.

Első két kötetét pályázatokra írta, A koppányi aga testamentuma című ifjúsági regényével az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság pályázatát nyerte meg 1937-ban, Zsellérek című regénye pedig a Királyi Magyar Egyetemi nyomda magyar nemzeti szellemiségű pályázatán kapta meg az első díjat 1939-ben. Csi című műve 1940-ben jelent meg Történet állatokról és emberekről alcímmel, ezt egy elbeszéléskötet követte 1941-ben Öreg utakon címmel, 1942-ben regényt jelentett meg, mely a Hajnal Badányban címet kapta. Ugyanebben az évben megjelent még a Csi bővített második kiadása is. 1944-ben azonban kettő is, az Egy szem kukorica című novelláskötet, és az Emberek között című regény. 1946-ban a Gyeplő nélkül, 1947-ben a Tíz szál gyertya című regény került publikálásra. 1948-ban még megjelent a Végtelen út című regénye. 25 részletben közölte az Új Idők, kötetben már nem sikerült kiadni. Éjfél után című kisregényét a Regényújság közölte, 1948. június 3-i számában. Ezután még újságokban tudott publikálni az 1949-es év során, de az időközben elkészült Kele című gólyaregényének már nem talált kiadót. Több éves kálváriája után a Halászat című szakkönyve segítségével sikerült visszatérnie 1955-ben. 1957-ben a Bogáncs és a Tüskevár jelent meg, 1959-ben ez utóbbi folytatása, a Téli berek. 1960-ban vadászelbeszéléseket publikált Fekete István Köd címmel, valamint Pepi-kert cím alatt megjelentette a szarvasi arborétum történetét. 1962-ben a Kittenberger Kálmán élete, valamint Őszi vásár címet viselő művei jelentek meg. Ez utóbbi elbeszéléseket tartalmazott. 1965-ben a kisregényeket tartalmazó Huszonegy nap és a Csend című regény jelent meg, 1966-ban a Hu, 1968-ban a Barangolások című novelláskötet, 1970-ben pedig a Ballagó idő.