Ifj. Fekete István

Ifjabb Fekete István, 1932. február 28-án született Ajkán, a Gödöllői Premontrei Gimnáziumban érettségizett, rendezői szakra jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, de politikai okokból nem vették fel. Egy-egy évet tanult az Agrártudományi-, a Közgazdasági-, és a Katolikus Hittudományi Egyetemeken. 1956-ban a Széna téri felkelők között harcolt, ennek következményeként november 4-dike után Bécsen és Münchenen keresztül kivándorolt Kanadába. Az első hat évben pincér, gyári munkás, magyar favágók mellett francia tolmács és masszőr is volt. 1963-ban barátai hívására ment Chicagóba, ahol letelepedett. 1965-ben fizikoterapeutaként végzett. 1972-től 2004-ig egy magánsportklub osztályvezetőjeként dolgozott. Politikai cikkei 1967-től jelentek meg a Chicago Tribune-ben. Első elbeszéléseit is itt publikálta.

Különlegesen izgalmas életútjába édesanyja visszaemlékezései és édesapja levelei engednek betekintést:

„István fiúnk a gödöllői premontrei gimnázium növendéke volt a háború alatt […] érettségije után, a Szinművészeti Főiskolára jelentkezett rendezői szakra. Felvételi vizsgájának egyik tétele volt Gárdonyi Géza Az én falum című művének dramatizálása. A vizsgabizottság elnöke Mándy Iván író volt, aki a felvételi vizsga után […] barátunk érdeklődésére közölte, hogy “a fiú tehetséges, feladatát – amely nem volt könnyű – sikeresen oldotta meg. Fel van véve.” Korán örültünk, mert néhány nap múlva a reggeli órákban lakásunkon egy ismeretlen férfi jelentkezett azzal, hogy ő a főiskolai jelentkezőknek szociális körülményeit ellenőrzi, s nagy meglepetésemre azt kérdezte, hogy: “mi a jelentkező apjának a foglalkozása?” […] Mondanom sem kell, […] fiunk felvételi kérelmét – “túljelentkezés” indoklással – elutasították. […] 1956 novemberében külföldi rokonaink meghívására hagyta el az országot, és ment Kanadába. […] Eleinte kritikákat, novellákat és karcolatokat, később nagyobb lélegzetű műveket, így 1979-ben írta meg kétkötetes művét, az Ítéletidőt, amely édesapja A koppányi aga testamentuma című munkájának folytatása.”

Fekete Istvánné

„Fiam a Lánchídon dolgozik, heti 80-100 Ft-ot keresve, mert nekem már nincs fizetésem, s amit itt-ott egy-egy kis írásommal keresek […] az csepp a Tengerben.”

Fekete István Láng Rudolfnak, 1949. aug. 23.

„Fiam az Erdészeti Tudományos Intézetben dolgozik, mint laboratórium-kezelő […]”

Fekete István Láng Rudolfnak, 1955.

„[…] a fiam is elment, de ez a szomorúság mellett megnyugvás is. A húgomnál van Montreálban, és naponta imádkozom, hogy ott vagy bárhol a világon – boldog legyen. Ott esküsznek meg a kislánnyal, akit régen ismerünk.”

Fekete István Láng Rudolfnak, 1957. jan. 4.

„Öcsi Montreáltól északra 600 km-re vágja a fát, és szépen keres, hogy fiatal nejét is közelebb költöztethesse munkahelyéhez, ahová autóval szombatonként hazajárhat. Hát bizony jól szétszóródtunk.”

Fekete István Láng Rudolfnak, 1957.

„Fiamék szépen berendezkedtek, már 4-500 dollár körül keresnek […]”

Fekete István Láng Rudolfnak, 1959. jan. 13.

MŰVEI

Hajótörött nemzedék

Bővebben...

Ítéletidő című műve, mely édesapja ifjúsági regényének A koppányi aga testamentumának folytatása, 1979-ben jelent meg. Ezt követte 1983-ban a Hajótörött Nemzedék című műve, mely az 1945 és 1956 közötti magyarországi évekről szól. Ifjabb Fekete István, aki egy időben maga gépelte le édesapja regényeit, és témákat is javasolt neki az Esti Újság-beli rovatába, szívesen veszi elő édesapja témáit; Vuk, Bogáncs, Csí újra megelevenednek a műveiben.

Hajótörött nemzedék

Bővebben...

2020-ban jelent meg az Elindultam, élete első 24 éve, mely ifjabb Fekete István Ballagó idő-je, azaz olyan önéletrajzi műve, mely gyermek- és ifjúkorát idézi fel. Vidék és város, humoros és drámai pillanatok követik egymást a regényben, mely az édesapa, Fekete István életrajzának is megkerülhetetlen forrásdokumentuma.

A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én indította meg támadását a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája életét vesztette. Ifjabb Fekete István Zászlóalj a Don-kanyarban című könyve e hősöknek állít emléket egyetlen zászlóalj történetét elmesélve fiktív és kitalált szereplőkkel. A regény történelmi és hadtörténeti vonatkozásai miatt megkerülhetetlen írás, de emellett egy lebilincselően izgalmas, letehetetlen olvasmány.

Elindultam...

Bővebben...

Zászlóalj a Don-kanyarban

Bővebben...

Bizonyíték

Bővebben...

„Bizonyíték” címen megjelent ifj. Fekete István legújabb regénye, ami alapvetően az emigrációban élő szerző visszaemlékezése édesapjára, ugyanakkor sokkal több is ennél. Az egyik legolvasottabb magyar író méltatásán keresztül egyszerre történelem, irodalomtörténet, lélek- és korrajz.

A mű több vonatkozásban is hiánypótló. Egyrészt nagyon jól csoportosított és áttekinthető összefoglalás a Fekete Istváni életmű egészéről, adatokkal, számokkal, felsorolásokkal. Másrészt olvasmányosan, érdekesen bemutatott tabló arról a történelmi időszakról, amiben Fekete István és fia is élt, nagyon jól érzékeltetve a háború előtti és utáni korszak különbségeit és a kommunista rendszer égbekiáltó igazságtalanságait. Harmadrészt pedig – és ez az elem teszi igazán különlegessé és egyedivé a regényt – részletesen, szinte filmszerűen megírt személyes visszaemlékezések gyűjteménye, melyek néha humorosak, néha drámaiak, néha tragikusak, de érzelmileg biztosan nem hagyják hidegen az olvasót.

A történelem és irodalom iránt fogékony olvasóknak érdekes, újszerű nézőpont, Fekete István rajongók számára pedig kihagyhatatlan, „kötelező” olvasmány.