Fekete István 1965-ben kezdett bele háromkötetesre tervezett életrajzi regényének megírásába. A mű munkacíme Csend volt, de csupán a gyerek,- és ifjúkorát megidéző rész, a Ballagó idő készült el. A múltba tekintő szerző szülőfaluját, Göllét, s élete első, ott töltött tíz évét helyezi a középpontba, mely időszaknak íróvá válásában is fontos szerepe van. Ez a tíz év ugyanis egész későbbi életét meghatározta. A család, a gyerekkori barátok, a Somogy megyei növény- és állatvilág újra és újra megelevenednek Fekete István életművében.

A regényben a visszaemlékezés révén sajátos módon keveredik a humor és a melankólia, hiszen ahogy Fekete István fogalmaz: „Az emlékezet alig törődik az idővel, amely nem segít soha, és talán nem is tudja, hogy ő az Idő, és az ember fejében összevissza kapcsolja a kedves és kedvetlen, a szép és csúnya, jó és kellemetlen eseményeket.”