Csend Fekete István regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztaltatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről – ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség – a játék világa után a valódi világ – felfedezésének nyara.

Tüskevár​​ Tüskevár​​ Tüskevár Fekete István 1953-ban kezdett el foglalkozni egy olyan regény gondolatával, mely a berekben játszódik, de már az 1946-os Egy csillag van csak az égen című elbeszélése is több epizódot tartalmaz a Tüskevár-ból, például Matula bácsi alakja itt jelenik meg először. A regény megszületésében része volt a jóbarát Tildy Zoltánnak is, aki 1953-ban egy fényképalbumot készült összeállítani a Kis-Balaton élővilágáról. Ennek hatására Fekete István 1953-ban kezdett dolgozni a regényen Kunszentmártonban, ahol tanárként dolgozott. A Tüskevár nagy részét végül 1956-ban a diás-szigeti alkotóházban írta meg. A regény címe sokáig Matula bácsi iskolája volt. Érdekesség, hogy a Tüskevár nevű település Veszprém vármegyében található, de a regénybeli Tüskevár minden valószínűség szerint…

Téli berek​ Téli berek​ Téli berek​ A Téli berek két évvel a Tüskevár című regény befejezése után, 1959-ben született, annak folytatásaként. A helyszín és a szereplők nagy része azonos. A Téli berek megjelenése után az olvasók, és a kiadó is várták a harmadik részt, de Fekete István nem kívánta trilógiává bővíteni a sorozatot. „A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel” – gondolta Ladó Gyula Lajos, akit Tutajos néven ismerhetett meg a Tüskevár olvasója. Most ugyanis a zalai táj fehérbe burkolózott. Olyan a légkör, mintha meleg soha nem is lett volna. Amikor a szél eláll, a látszólagos mozdulatlanságban mintha lágy selymek úsznának…

Emberek között Fekete István Emberek között című műve 1944 karácsonyára jelent meg, s mely egy emberek által befogadott mátyásmadár, és az őt felnevelő család története. Retek Jánosék egy év elteltével szabadon engedik a madarukat, aki saját családot alapít. Mottóként azt is írhatnánk a könyv elé, hogy ami egy felcseperedő madárral megesik, az az emberekkel ugyanúgy megtörténhet. Retek Jánosnak hívják az először 1944 karácsonyán megjelent Emberek között főszereplőjét, és a vele, illetve a családjával történtek követhetők nyomon az általuk felnevelt szajkó életének első esztendejében. A madarat tavasszal pelyhes fiókaként szedi ki fészkéből a vador unokája, a következő évben pedig mint kifejlett, ivarérett állatot engedik szabadon ugyanabban az erdőben. A párra találó…

Napló / Hajnalodik / Keserves évek Fekete István egyetlen, Hajnalodik című színdarabját 1940. november 14-én mutatta be a Magyar Színház társulata Csathó Kálmán rendezésében, többek között Páger Antal, Mihályfi Béla és Szilágyi Szabó Eszter főszereplésével. A darabban a szerző a háború kitörésének és a trianoni tragédia bekövetkezésének az okait boncolgatja. A cselekmény a román–magyar ellentétekre fókuszál, két család tagjainak kapcsolatrendszerében. A színdarabot is tartalmazó kötet különlegessége Fekete István töredékesen fennmaradt naplójegyzeteinek, valamint Fekete Istvánné Keserves évek című visszaemlékezésének publikálása, ezek a szövegek ugyanis a Fekete Istváni-i életmű páratlan forrásdokumentumai.

Ballagó idő Fekete István 1965-ben kezdett bele háromkötetesre tervezett életrajzi regényének megírásába. A mű munkacíme Csend volt, de csupán a gyerek,- és ifjúkorát megidéző rész, a Ballagó idő készült el. A múltba tekintő szerző szülőfaluját, Göllét, s élete első, ott töltött tíz évét helyezi a középpontba, mely időszaknak íróvá válásában is fontos szerepe van. Ez a tíz év ugyanis egész későbbi életét meghatározta. A család, a gyerekkori barátok, a Somogy megyei növény- és állatvilág újra és újra megelevenednek Fekete István életművében. A regényben a visszaemlékezés révén sajátos módon keveredik a humor és a melankólia, hiszen ahogy Fekete István fogalmaz: „Az emlékezet alig törődik az idővel, amely nem segít soha, és…

Zsellérek „Benne a föld, a falum, a templomunk, a gyermekségem, benne az életem.” – vallotta Zsoldos Györgynek írott levelében Zsellérek című regényéről Fekete István.  A mű története épp oly fordulatos, mint a szerzőjéé. Fekete István 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatát nyerte meg vele, melyre 193 író küldött be pályaművet. Megjelenése után azonnal 20 000 példányt adtak el belőle. 1939 és 1944 között még hét kiadást ért meg, 1946 tavaszán azonban betiltották, a rendszerváltásig nem is jelenhetett meg újra, akkor is csak cenzúrázva. A regény Zsellér Péter és Ughy László életét és barátságát mutatja be. A főszereplő Zsellér Péter mind a szülőfalujában, mind a városban a helyét keresi.…

A koppányi aga testamentuma A koppányi aga testamentuma Fekete István A koppányi aga testamentuma című regénye a török hódoltság idején, 1586-ban, tehát Buda elfoglalása után 60 évvel játszódik. A mű 1936-ban született, Fekete István az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmi regénypályázatára írta meg, s nyerte el vele az első helyezést. Már a regény címe is nagyon beszédes; „Koppány” Somogy megyei község, az „aga” egy török méltóságnév; a török uralom idején az agák felügyelték egy-egy terület vezetőjeként az adók beszedését, és feleltek az igazságszolgáltatásért is, a testamentum pedig „végakarat”. A két szálon futó történetben feltárul a török hódoltság kora és a végvári vitézek élete, sőt még a Somogy megyei táj…